Mint azt talán tudjátok, most lett vége a pihenő
időszakomnak, három hét aktív pihenést kaptam. Fejben bírtam volna még az
edzéseket, de a szervezetemnek szüksége volt erre a fázisra, hogy újult erővel
vághassak neki a felkészülésnek. A pihenő alatt volt időm az anyagi háttér
megteremtésén munkálkodni több, kevesebb sikerrel erről majd később beszámolok.
Pihenő ide vagy oda, akadt két verseny, amit nem
tudtam nem teljesíteni, az egyik a Spar Marathon volt, a másik a Rókaűzők amin
a Debreceni Egyetem csapata idén elsőnek képviseltette magát. A Marathonon a Szervtranszplantált csapatot
erősítettem és a DEAC csapatának is tagja voltam. Mivel az első szakaszt
futottam (11,4km), két chippel vágtam neki a távnak. Nem féltem, kihívásnak
fogtam fel, hogy le tudom e futni. Mivel pihenőből jöttem és nem is akartam
magam túlterhelni, közepes tempóval kezdtem és azt próbáltam tartani. Mondanom
sem kell, hogy mekkora élmény volt elrajtolni a több mint 3000 emberrel együtt
és az a rengeteg szurkoló, hiányzott már ez az élmény. Szóval az első kilométer
éppen 4:00-ás iram volt, ami 4 kilométerig nagyon könnyedén esett, utána 6 és 8
kilométernél kellett magamat egyre jobban odatenni fejben, hogy tudjam tartani
az iramot. 9 kilinél elfáradt az achillesem és visszább kellett vegyek a
sebességből. Fontosabb volt, hogy sérülés nélkül megússzam, mint, hogy 1
perccel hamarabb érjek be. Így átlagban
4:11es körüli iram jött ki, ami az állapotomat tekintve elég jó. A szervtranszplantált csapat véglegesen a 49.
helyen végzett, ami a több mint 500 csapatot tekintve igen szép teljesítmény.
Csapatunk tagja volt: Venyercsány László, Zilaj Csaba, Jung Ágnes, Jánka Sándor, Gelencsér Róbert és jómagam. A DEAC
csapata pedig a kiemelkedő 7. helyezést szerezte meg. A csapat tagjai közt szerepelnek a kiváló
atléták: Nagy András, Balogh Tibor, Lakatos László, Petneházi Gábor és
ugyancsak jómagam. Jó kis verseny volt, bár az achillesem nagyon elfáradt és
egész héten éreztem, péntekre jött rendbe, amikor is újabb erőpróba várt
lábacskáimra.
A Debreceni Egyetem csapata már oly sokszor
bizonyított a Szarvasűzők névre hallgató futóversenyen. Most eljött a
lehetőség, hogy a Rókaűzőkön is megmutassuk mire is vagyunk képesek, ha
összeáll egy jó csapat. A verseny célja, hogy 12fős csapatok, Kaposvárról hegyen
völgyön át jussanak el Pécsre, futva téve meg a dupla marathoni távot. Utólag
jöttem rá, hogy véletlenségből ugyan, de itt is a már jól megszokott 5ös
szakaszt kaptam, mint a Szarvasűzőkön. Eljött a versenyzés ideje, hatalmas
élmény várt rám, amit még a rajt előtt nem is sejthettem. Az én penzumom egy
dombokkal tűzdelt viszonylag könnyebb szakasz volt. A melegítés végére megjött
a kedvem a versenyzéshez, főleg, mikor a startolásom előtt, láttam, hogy a 3.
helyen fogok váltani. Belecsaptam a
lecsóba, és verettem. Éreztem a csapat erejét a lábamban és mentem, ahogyan
bírtam. Hopp mindjárt a megosztott második helyen találtam magam. Hátra sem
néztem csak nyomtam, utolértük az élen haladó versenyzőt és állva hagytuk ez
volt körülbelül 1,5 kilométernél. Utána nem csüggedtem, verettem tovább,
hallottam, hogy a nyakamon levő srác kezd leakadni. Régi szokásomhoz híven nem
adtam meg neki azt az élményt, hogy hátranézek. Egyszer jött egy kocsi és
mögöttem körülbelül 20méterrel elkezdett szurkolni, ebből következtettem az
előnyöm mértékére. Hatalmas plusz erőt adott, hogy a felvezető kocsi mögött
haladtam, villogó fények és éles hangok kíséretében. Igyekeztem folyamatosan fokozni a tempót, a
pulzusomat felengedtem 180fölé. Ekkor jött meg Eszti. Bringával kísérte a
mezőnyt és motivált, puszta jelenlétével is. Kérdeztem mennyivel megyünk és
néhány szót váltottunk is közben. Jött egy elég hosszú 5-6%-os emelkedő és
elkezdtem a hajrát, hogy minél nagyobb előny szerezzek a soron következő
Dettinek. Az utolsó kilométeren 187-es pulzussal futottam és végül jó 40
másodpercnyi előnyt kovácsoltam ki a Futléták csapatának.
A verseny végig nagyon izgalmas volt, Szeged, Pécs
és Debrecen csapata fej-fej mellett haladtak. Az összesített idő alapján 2
percen belül érkezett be a három csapat, de sajnos a mi csapatunk és a szegedi
Pajzán Majális csapata is jelentős büntetést kapott és így a dobogó 3. fokán
végeztünk. A 4 lányból és 8 fiúból álló csapat tagjai voltak: Ménes Anita,
Aradi Bernadett, Hajdú Anna, Ökrös Laura, Zsilinszky Pál, Bakó András, Gulyás
János, Jómagam, Hadházi Máté, Balogh Tibor, Petneházi Gábor, és Kovács Zsolt.
Örülök, hogy részt vehettem egy ilyen hangulatos és csapatot összekovácsoló
versenyen, a felvezető autó mögött való haladásomért, pedig külön köszönettel
tartozom a csapatnak, mert nélkülük nem történhetett volna meg. Gratulálok az
összes csapattagnak, szép volt Futléták !