Mint azt már néhányan tudjátok, idén nem indultam nemzetközi szervtranszplantált megmérettetésen. Mivel tavaly a világbajnokságon 800m-en "csak" a 4. helyezést sikerült megszereznem idén szerettem volna fejlődni. Felkészülésemet áprilistól kezdve a 800m-es centrikusság határozta meg. A hangsúlyos edzések részeredményei igen jónak bizonyultak, így megpróbáltunk egy 800m-t versenyszimulációs edzésen. Sokat jelentett, hogy volt néhány segítő társam, többek közt Pocsai Balázs [ kattints a névre:) ], Hadházi Máté edzőpartnereim és két régi motoros triatlonversenyző, Tóth Gellért és Kéki Tamás. Rövidített, de annál alaposabb melegítést végeztem. Futottam egy 200m-ert, hogy érezzem az iramot. Balázs kezdte meg a tempó diktálását mellette Gellért és mögöttük én. Az első 200m-er jól sikerült (itt csatlakozott be Tomi), gondolkodni nem sok időm volt, mert a segítőim nyomában csak a pályáról felverődő vizet kaptam az arcomba. :D Kész volt az első 400, Pocska ki, Máté be elém, közben hátulról kaptam a biztatást. Gellért kiállt. Még 200m, Máté kissé eltávolodott, de minden erőmet beleadva próbáltam hajrázni. Bent a célban, fekvés a földre..:) Kis pihenés után Misi Bácsi mosolygó arcát láttam, tudtam, jót jelent. Tavalyi legjobb időmet, szűk 1mp-el javítottam meg. 2:11:41-et futottam. 10perc pihenő és futnom kellett még egy 400m-t, egyedül. Itt már felszabadultan, tekertem egy 61mp-es kört. Tudtam, jó úton járok.
Körülbelül 4 hét telt el, itt már tudtam az Eb.-n való indulásunk veszélybe került, bár ekkor még nem volt biztos, Valójában a végsőkig hittem abban, hogy kapunk esélyt a bizonyításra. Kicsit rá is stresszeltem, sokat foglalkoztam a gondolattal és beforogtam tőle. Az utolsó héten már az edzésekre is rányomta bélyegét a hangulatom. Kinéztünk egy Pesten megrendezésre kerülő versenyt. Előző este igyekeztem pozitív gondolatokat táplálni és motiválni magamat. Eljött a másnap, a verseny este volt (köztudott, hogy nem túlságosan szeretek 5óra után versenyezni, de ez nem kívánságműsor), a rajt előtt 3órával érkeztünk meg a megmérettetés helyszínére. Motivált voltam, időben elkezdtem a bemelegítést, nagyon sok ismerős volt a mezőnyben, lényegében ez kicsit rontotta a koncentrációmat, nem figyeltem kellően magamra, ehhez társult még egy vihar is a rajt idejére. Mindenki mondta, hogy úristen mekkora szél volt, meg, hogy mennyire nincs kedvük futni. Sajnos azonosultam az energiájukkal és motiváltságommal együtt a melegítésen meglévő jó közérzetem is tovaszállt. Elrajtoltunk, ott voltam a jó futók mögött. Vártam, hogy bemondják a részidőmet, 200m-ernél. Túl jót hallottam, félve a beszakadástól visszább vettem. Tudtam bennem van egy új szervtranszplantált Európa csúcs teljesítése. 400 méternél rápillantottam a futó órára, 68mp-et mutatott, itt vége volt mindennek. 600m-től csak vonszoltam magam. Megtudtam 200 után az egész mezőny visszalassult, így én is velük ezért lett ilyen lassú az első kör. Megtudván az időeredményemet nem lettem boldogabb, 2:16:56-ot futottam...:O Mérges voltam magamra.. Aznap este sokat gondolkodtam. Eldöntöttem ideje dobnom az önsajnálatot és visszatérnem a jól megszokott, örömökkel teli életemhez, a vizsgaidőszakot már elrontottam, legalább a sportban jöjjön ki a sok befektetett munka eredménye.
Másnap motiváltan ébredtem, ettem pár falatot, és eldöntöttem, kimegyek és futok 1500m-t maxra, mintha versenyeznék. Az idő szép volt, bár kissé szeles, tükrözte hangulatomat. Bemelegítettem, közben kiért nővérem, hogy támogasson fejben. A hajdúböszörményi salakpályán próbálkoztam, sajnos minősége hagy némi kívánnivalót maga után, de ez most nem is volt olyan lényeges. Felvettem a szöges cipőmet, bejelöltem a rajt helyét, 3egész és még 3/4-ed kör. Rajt, az első kör a tervezett 72mp-es volt, a 2.kör: 74mp még ez is jó. A 3. körre viszont nagyon elfáradt a lábam, éreztem a tegnapot, és az összes problémámat, közel voltam a megállás határához. Már csak egy kör maradt, a lábam úgy égett mintha forró szurokba mártották volna, de nem adtam fel és futottam tovább, ahogy bírtam. Beértem és lefetrengtem a földre, nagyon boldog voltam. Tegnappal ellentétben legalább kifutottam magam. Bár az időm 4:43-lett, ami 11mp-el elmarad az egyéni legjobbamtól, örültem, hogy lezártam a múltat és a jelenre koncentrálhatok.
Ennek megfelelően, egész héten motivált voltam, és az edzések is jól mentek, persze néha még felböffent bennem a régi probléma, de már teljesen feldolgozott, megemésztett állapotban. Pénteken, a Hajdú-Bihar Megyei Atlétikai Szövetség által rendezett házi versenyen lehetőségem nyílt a bizonyításra. Múlt héttel ellentétben, a sok ismerős ellenére, a verseny előtt csak magammal foglalkoztam, figyeltem az reakcióimat, érzéseimet. Felálltunk a rajthoz, kicsit tartottam az érzéstől, hogy mi lesz, ha megint nem megy, de rájöttem nincs vesztenivalóm. Csak nyerhetek! :D Rajt, 200m-nél Pocska bemondta az időmet, jó volt, tapadtam a többiekre. 400-nál is minden oké, jött a kritikus része a 800-nak. Mindig 400 és 600méter között a legnehezebb a verseny, mert 600-tól már beviszi az embert a szíve. Túl a 600-on mivel a tervezett időn belül futottam, előzetesen megbeszéltek alapján mehettem tovább. Szerencsémre, kezdtem beérni hasonlóan tehetséges futó társamat: Petneházi Gábort, így segítettük egymást a hajrában. Végül mögötte értem be, tudtam, kiváló idővel. 3-4 perc pihenés után maghoz tértem, felnéztem és láttam Misi Bácsi kezét a magasban. Ekkor már én is örültem. Közel mentem hozzá és mikor mondta az időt, el sem nagyon hittem. 2:10-en belüli futóvá váltam. Ráadásul, mint utóbb kiderült hivatalos időm 2:08:50 ami nem csak, hogy hatalmas egyéni csúcs volt, de új transzplantált Európa-csúcs is egyben. Nagyon örültem. Levezetés után hozzám közelállókat felhívtam és elújságoltam a nagy hírt. A befektetett energia meghozta gyümölcsét, lám a bizonyíték, az öröm belülről fakad..