Augusztus 18.-án rendeztek, egy Őrült futás névre hallgató közel 10km-es erőpróbát. Pénteken szokás szerint megcsináltam az erős résztávos edzést, jól ment így edzőmmel való rövid konzultálás után engedélyt kaptam ,hogy rajthoz álljak a Debrecenben megrendezésre kerülő akadály futáson. Sohasem indultam még ilyen vagy ehhez hasonló futóverseny, de mindig vonz az új megtapasztalás. A kitűzött cél, hogy ne sérüljek le, ami talán ha említem azt ,hogy végig erdőben, gazban olykor folyóban futottunk igen kemény terepen nem is volt olyan egyszerű. A rajt előtt kicsit fáradtnak éreztem a lábamat az előzőnapi maximum teljesítmény leadástól, de nem is volt olyan nagy gond. Kicsit késve értünk a verseny helyszínére, de ez általában nekem előnyömre válik. Ilyenkor már jóval a rajt előtt készen állok lélekben arra, ami egy hosszú távú versenyen rám vár. A versenyen a pálya korlátozott befogadó képessége miatt 60fős futamokban rendezték meg a szervezők az eseményt. Az utolsó futamba kerültem, már a rajt előtt sejtettem ,hogy ebből még lesz probléma, de túl tettem magam rajta és koncentráltam a bemelegítésre. Ami nagyon pozitív volt, hogy a szervezők tekintettel voltak a speciális sportolókra és így kedvezményes nevezési díj befizetése mellett indulhattunk! Tehát a versenypálya úgy nézett ki ,hogy 24 akadály kellett leküzdenünk a , amiket ,hogy ha hasonlítanom kellene olyanok voltak mint a filmekben a katonai kiképző pályák..:)
Mindjárt a rajt után a tűz őreivel találtuk magunkat szembe, ahol is addig jó bevált látásunkra már nem hagyatkozhattunk, mert két darab tűzoltó fecskendő haragja támadt ránk, azon kaptam magam, hogy éppen elkerültem egy fával való ütközést. Futás tovább és már ott is volt a következő akadály, ami 16db nagy körbála leküzdését jelentette. Amikor lejöttem róluk a túl voltam kb. 300m-en és megjött a sav a lábamba. Gondoltam magamba ez szép lesz ha így haladunk. De mivel voltak előttem és a célom titkon az volt ,hogy megnyerjem a versenyt, nyomtam tovább. Következő akadály egy 4 méteres árok volt aminek az alján víz állt, nah gondoltam még jó, hogy hosszú nadrágot vettem fel, élvezetes lesz magamon cipelni. Úgy
is lett, placcs bele a vízbe, és fel a
sáros falon, ez az akadály partra
szállás névre hallgatott.
Futás tovább, hopp egy hatalmas fal, ott kicsit föltartottak, mert még az előző futamból a gyengébb fizikumú versenyzők nem tudták leküzdeni, persze voltak segítő emberek, de csak 2,5méterről beszélünk kapaszkodó nélkül. Felugrottam, éppen elkaptam a tetejét és nagy nehezen felhúztam magam. A futamomban a 4.-5. helyen haladtam és már jócskán értük utol a lassabb versenyzőket. Így amellett ,hogy figyelni kellett a talaj egyenetlenségeire, az utolért versenyzőket is kerülgethettük. Néhány esettől eltekintve ezek a műveletek könnyedén mentek, mert érzékelték, hogy nem ugyan az a célunk..:) Tovább haladtunk és az akadályok egyre nehezebbek és fárasztóbbak lettek ahogy a lábunk is, a rengeteg ugrálástól, farönkön mászástól, gyorsítástól és bujkálástól..:D Miközben egyre jobban élveztem a versenyt, mert mindig meg kellett oldani valamilyen feladatot, pl.: 4métert mászni felfelé egy kötélen a kilátóba, vagy egy vak sötét szobában, ahol stroboszkóp villódzott sérülés nélkül átmenni, de az sem lepett meg amikor egy mély árok felett egy kidőlt farönkön futva keltem át, egyre feljebb jöttem a helyezéseket tekintve.
Akkor jött a plusz mínusz 100méter névre keresztelt finomság és a sárban futás. :D Hát az elején még tudatlan voltam és azt hittem ,hogy egyszer kellett felfutni majd le egy kb. 30méteres szakaszon 10méteres szintemelkedés mellett, de amikor már a harmadik negyediket tudtuk le láttam ,hogy még 6 darab biztosan van, itt éppen megérkeztem egy addig előttem haladó biztos úrra, szerencsére nem meszelt le gyors hajtásért és az utolsó előttinél maga elé engedett és hátulról követett tovább. Szerencsére nem villogott le elég sokáig halottam a hangját, de nem mertem megfordulni. :D :D Új erőre kaptam amikor nem volt minden 20. méteren akadály és tudtam egy kicsit normális futómozgással haladni. Itt már a sárdagonya okozta traumán is túl voltam, mikor combközépig érő, olyan igazi ragadós fajta sárban próbáltam futni, mert hát csak futó versenyre jöttünk alapon. Mikor kijöttem, kb. 100kiló sár ragadt a ruhámra, amit futás közben próbáltam hátrahagyni az utókornak. A vízhólyagok a lábamon már nem is zavartak igazán. Azt sem tudtam merre menjek, csak két szalagot láttam és sok sok fát és bokrot. A pálya a bokron keresztül vezetett, aztán azon kaptam magam, hogy egy tóba kell bele futni, még jó, hogy fürdő gyatyót vettem a futó mezz alá. Egyre jobban örültem, hogy minden 3. akadálynál vizes vagy sáros lettem, mert már jó ideje vártam a frissítőt amire utólag rájöttem ,hogy csak a célban adatott meg. Így mikor úszni kellett sunyiban kortyoltam kicsit a vízből.
Amikor szögesdrót alatt kellett kúszni 50méteren keresztül már a könyökömet sem éreztem még jó ,hogy tekertem rá fáslit, hogy ne kopjon le a bőr..:) Jött az utlósó előtti akadály, az óriás létra. Még ott is sikerült előznöm egyet és már csak a farönk cipelés maradt, és bent a célban, apróbb karcolásokkal megúsztam és megnyertem a futamomat. Tudtam mivel összesen több mint 3 percet töltöttem el úgy ,hogy arra vártam ,hogy letudhassam az akadályt, abszolútban nem sok esélyem lesz a győzelemre. De bizakodtam ,hogy a korosztályomat sikerül magam mögé utasítanom. Kitették az idő eredményeket, és hát, mondanom sem kell örültem is meg nem is. Láttam ,hogy az első futamból két ember teljesítette nálam jobb idővel a távot, míg az utolsó előttiből Nemes Peti barátom is gyorsabbnak bizonyult nálam. Lehet latolgatni, de felesleges, idő alapján ha nincs feltartásom én lettem volna a leggyorsabb, mivel az előttem végzőket egyáltalán nem tartották föl, de így is jó. Nagyon jól éreztem magam és gazdagabb lettem egy soha el nem felejthető élménnyel, és egy korosztályos győzelemmel..:)