2012 Magyar Köztársaság Jó Tanulója, Jó Sportolója

Nehéz elkezdeni egy ilyen beszámolót, a díjátadó ugyan tegnap volt, de még most is tart a boldogságteljes állapot! :) A tanulmányi eredményeim akkor kezdtek jelentősen javulni, mikor átkerültem államilag finanszírozott képzésbe, hamar el is döntöttem, hogy szeretnék jól tanulni. Mivel a középiskolában nem voltak kiemelkedőek a tanulmányi eredményeim (ezt foghatom a betegségemre, arra, hogy sokat hiányoztam, vagy mondhatom, nagyobb cél volt az egészséges élet elérése). Szerettem volna bizonyítani, hogy nincs buta, vagy okos tanuló. Egyszerűen csak szorgalomra van szükség és mindenki tanulhat jól, ha ezt a célt tűzi ki maga elé. Nos, mivel hetente 15-16 edzésem van ez nem volt könnyű, az első félév jól sikerült 4,7 átlaggal zártam a vizsgaidőszakot. Nagyon örültem neki és rájöttem, ha egyszer sikerült miért ne sikerülne újfent. A második félév kicsit húzósabb volt, mert a vizsgaidőszak kellős közepén rendezték meg a Szervátültetettek XVIII. világjátékát, ahol ugyancsak kiváló eredménnyel szerettem volna helyt állni és képviselni Magyarországot.

 A versenyre való felkészülésem nagyon jól sikerült, rengeteget fejlődtem egy évvel korábbi önmagamhoz képest és így, a várt eredmények sem maradtak el. Maradt az iskolai helytállás, néhány vizsgát sikerült letudni a verseny előtt, de a java még hátra volt. Több javításnak és a sok kitartásnak hála a második félévben is sikerült hozni a jó átlagot. Így a két fő kritérium meg volt a pályázat benyújtásához. Sokszor elképzeltem, hogy sikeresen pályázok és így az álom valóra vált, aminek tegnap volt a megkoronázása. Útban a díjátadóra, kaptam egy telefont, ami bár felkeltett, annál inkább örültem neki és tovább fokozta örömömet. Egy kedves riporter hölggyel beszéltem, aki olvasta a blogomat és jelezte szándékát miszerint szeretne velem készíteni egy anyagot az esti híradóba. Az ünnepség megkezdése előtt 10perccel érkeztek én pedig eufórikus állapotba kerültem, úgy gondolom kevés ilyen perc, esetleg órácska adatik meg egy ember életében, amikor ha csak pillanatokra is, de olyan felhőtlen örömöt és elégedettséget érez, hogy körülötte az idő megszűnik létezni. Nekem tegnap ebben volt részem, az, hogy az ünnepség alatt folyamatosan engem vett a kamera, sokan büszkék voltak rám és már-már én is elégedett voltam önmagammal. Vissza gondolva az útra ami eddig a csúcspontig vezetett cseppet sem nevezhetem sétagaloppnak, de megérte.

Megnéztem az elmúlt évek eredményeit, VII. korcsoportban évente 5-8 díjazottat hirdetnek ki (2005 óta) és a korábbi évekre visszamenőleg a Debreceni Egyetem képviseletében még senki nem nyerte el ezt a kitüntetést. :) Így büszkén mondhatom, történelmet írtam! Bízom benne, hogy az egyetemünk is elismeri eredményemet. Másfelől, annak is nagyon örülök, hogy Hajdúböszörmény hírnevét is tovább öregbíthetem ezzel az eredménnyel. Végül de nem utolsó sorban a Trappancs Egyesület jó tanuló, jó sportolóinak számát is megdupláztam. Remélem, hogy akik ezeket a sorokat olvassák erőt tudnak meríteni saját céljaik megvalósításához. Mondhatnám, hogy most megnyugodtam mert újabb önmagamnak állított célomat értem el, de akad még bőven ami megvalósításra vár. Így Winston Churchillt idézve, a következő mondattal búcsúzom: "NEVER, NEVER, NEVER GIVE UP!"