Március 27-ét írunk kissé borongós napra ébredtem, 4óra alvás és óraátállítás után. Újabb felkészülési verseny teljesítéséhez érkeztem, a Tahitótfalu határában megrendezett, Békás Időfutam Budapest Bajnokságról van szó. 50perces késéssel sikerült elindulni a versenyhelyszínére. Budapesttől 50 percnyi utazást követően érkeztünk meg, 1 perccel a helyszíni nevezés lezárulta előtt. Ugyan a világbajnokságon csak 5 kilométeres lesz az időfutam ez a verseny pedig 18 kilométeres volt, a versennyel jó feltudtam mérni a mezőnyversenyre és az időfutamra is a felkészültségemet. Az időfutamon a versenyzőket egyenként indítják és a cél, a versenytáv minél rövidebb idő alatt teljesítése. Én 10:33-ra kaptam rajtidőpontot, ami azt jelenti ,hogy ez idő alatt össze kellett raknom az alkatrészeire szétszedett versenykerékpáromat, át kellett öltöznöm, mosdóba kellett mennem és melegítenem kellett, szép teljesítmény lesz gondoltam... :)
Elkezdtem összerakni a bringát, közben öltöztem és nővérem beállt helyettem a sorba, a mobil WC-hez. Bringa nagyjából összerakva, elkezdek öltözni, közben sorra kerültem, a mosdóban is. Kb. 70 másodperc alatt sikerült elintéznem a kábelfektetést, mindennel együtt. :) Elkezdtem pumpálni a kerekeket, közben Nővérem a rajtszámomat rakta fel, Anya pedig fogta a bicajt.
Bringa kész, kulacs is fent és még 13perc a rajtig. Meg kell jegyeznem, régebben csak a bringa összerakása vett igénybe 30-40percet.
10 percem maradt melegíteni hát nem az igazi de megoldjuk, gondoltam.
3 perc a rajtig, ideje lesz felmenni a rajtvonalhoz, mondanom sem kell a rohanás miatt az Adrenalin szintem az egekben volt.
10:33 rajtolok... Sajnos, nem volt aki megfogjon a rajtnál, (nem tudtam ,hogy nincs kijelölt ember) az időszűkössége és családom gyakorlatlansága miatt támaszállásból rajtoltam, ami kb. 4-5 másodperces időveszteséget jelentett, azokkal szemben akiket megfogtak a rajtnál. Semmi gond, igyekeztem minél hamarabb elérni a versenytempót, figyelve arra ,hogy ne kezdjek túl gyorsan, mert hosszú lesz az a 18kilóméter. A verseny előtt eldöntöttem, 30 percnél többet nem szánok a versenyzésre. Az első nagy kanyar után, ami rávezetett a versenypályára, felvettem a sonkaszeletelő üzemmódot és igyekeztem odafigyelve a mozgásomra, hajtani. Néhány perc után kiderült számomra ,hogy egy tipikus időfutampályával van dolgom, így igencsak jól jött volna a könyöklő, aminek a felhelyezésére már nem maradt idő.
Elértem a fordítóhoz, igyekeztem minél gyorsabban fordulni, már túl vagyunk a versenyfelén gondoltam, de bizony hosszú volt még a vissza út.
16perc körül elfogyott az erőm egy része, a fordító, ahol majdnem nullára kellett lassítani és onnan újra felgyorsítani, elég sok plusz energiámat emésztette fel. Innentől kezdve csak túlélésre játszottam, a pulzusom az egekben volt és próbáltam minél kevesebbet veszteni, a kezdeti lendületemből.
Sok mindennel próbálkoztam: lentebb váltottam, próbáltam egy kisebb áttételt pörgősebben hajtani, aztán felváltottam és kiállva a nyeregből haladtam. Sok motivációt adott, hogy az előttem haladó 2 versenyző, a látótávolságomba került és egyre közeledtek. Az utolsó 5 perc nagyon nehéz volt, a külvilágból már nem sok mindent érzékeltem, csak az előttem haladó 2 kerékpárosra koncentráltam. A verseny végére, sikerült ledolgoznom a távolságot néhány méterre.
29 percen belül teljesítettem a 18 kilométert. Teljesen elégedett voltam. Az első fele kifejezetten jól ment, a második felében pedig, jól kamatoztattam a küzdeni tudásomat, mivel a pálya nem volt túl technikás, nagy hasznát vettem volna egy könyöklőnek, amivel csökkenthetem a légellenállásomat. Összességében sok tapasztalatot szereztem, ami nagyon fontos egy világbajnokságra való felkészülés során. Köszönet a Trappancs egyesületnek a nevezésért ,Szüleimnek a szállításért és Ivettnek a szállásért.