Minap olvastam egy igen jó történetet, a Boldogság Titkáról és ezt szerettem volna veletek megosztani. Mostanában én is hasonló képen érzek, amellett, hogy rengeteget edzek, egyre gyakrabban veszem észre az apró csodákat. A napok így nem monotonak, rengeteg minden történik, a tegnap is zsúfolásig tele volt, programokkal amit 4,5 óra edzés koronázott meg. A tavaszi formám messze felül múlja a korábbi évek szintjét, eddig két versenyem volt, mindkettőt nagy egyéni csúccsal teljesítettem. Negyed maratonon több mint 1 percet faragtam a legjobb időmből. Közben, hivatalosan is válogatott kerettag lettem, már kevesebb mint 100nap van a nagy megmérettetésig, remélem, hogy így haladok tovább és akkor nagyot fog durranni. Olvassátok el ezt a kis történetet és fogadjátok meg a király bölcsességét. :)
"Egy kereskedő elküldte fiát minden emberek legbölcsebbikéhez,
hogy tudakolja ki tőle a Boldogság Titkát. A fiú negyven napig vándorolt a sivatagban,
míg egy magas hegyen álló pompás várkastélyhoz nem ért. Ott élt a Bölcs, akit
keresett. Hősünk, ahelyett hogy egy szent embert talált volna ott, a vár
nagytermébe lépve zajos forgatagba csöppent: kereskedők jöttek és mentek, a
sarkokban emberek beszélgettek, egy kis zenekar kellemes dallamokat játszott, s
egy hatalmas asztalon a vidék legfinomabb ételei sorakoztak. A Bölcs
mindenkivel beszélgetett egy kicsit, s a fiatalembernek két óra hosszat kellett
várakoznia, míg rá került a sor. A Bölcs figyelmesen meghallgatta, amikor vendége
előadta jövetelének okát, de azt mondta, éppen nincs ideje arra, hogy a Boldogság
Titkát elmagyarázza. Azt ajánlotta neki, hogy járja körbe a palotát, és két óra
múlva jöjjön vissza. „De szeretnélek valamire megkérni – tette hozzá a Bölcs, és
a fiatalember kezébe egy kiskanalat adott, amelybe két csepp olajt töltött. –
Fogd ezt a kanalat, és figyelj, hogy útközben ne lötyköld ki az olajt.” A
fiatalember így járkált föl-le a palota lépcsőin, és szemét le sem vette a
kiskanálról. Két óra múltán visszaért a Bölcshöz. „Nos hát – kérdezte a Bölcs –,
láttad a perzsaszőnyegeket az ebédlőmben? Láttad a kertemet, amelyet a kertészem
tíz éven át épített? Észrevetted a gyönyörű pergameneket a könyvtáramban?” A fiatalember
szégyenkezve ismerte be, hogy semmit sem látott. Csak azzal törődött, hogy ne löttyintse
ki az olajt, amit a Bölcs rábízott. „Akkor menj vissza, és nézd meg világom
csodáit – mondta a Bölcs. – Nem bízhatsz olyan emberben, akinek a házát nem
ismered.” A fiatalember már nyugodtabban fogta meg a kiskanalat, és ismét sétára
indult a palotában, ezúttal megfigyelve minden művészi alkotást a mennyezeten és
a falakon. Látta a kerteket, körös-körül a hegyeket, a gyönyörűséges virágokat,
felismerte a kifinomult ízlést, amellyel a műalkotásokat méltó módon elhelyezték.
Amikor visszament a Bölcshöz, részletesen beszámolt neki mindenről, amit látott.
„De hol van a rád bízott két csepp olaj?” – kérdezte, a Bölcs. A fiatalember rápillantott
a kanálra, és látta, hogy az olajt kilöttyintette. „Nos, ez az egyetlen tanács,
amelyet adhatok neked – mondta a Bölcsek Bölcse. – A Boldogság Titka abban
rejlik, hogyan lássuk a világ minden szépségét úgy, hogy közben ne feledkezzünk
meg egy pillanatra sem a kanálban lévő két csepp olajról.”"
Igyekszem majd a blogra is írni, de ha gyakrabban akartok hallani felőlem, lájkoljátok és kövessétek Facebook oldalamat.